A genetikára vonatkozó etikai diskurzust és bármely olyan törekvést, mely megkísérel reflektálni az adott területtel kapcsolatban felvethető etikai kérdésekre, a gének és a genetikának az egyéni és a társadalmi életben játszott szerepéről alkotott koncepció irányítja. Tehát mielőtt felvázolhatnák, hogy milyen etikai kérdéseket vet fel a genetika, és etikai mérlegelés tárgyává tehetnénk, már rendelkeznünk kell a génekről alkotott elképzeléssel. Valamilyen fogalmat kell alkotnunk arról, hogy mik is azok a gének és milyen szerepet játszanak az emberi életben.
A genetika etikai ügyei és a széles társadalmi vitákat kiváltó aspektusai közül számos olyannal találkozhatunk, mely a gének emberi életben játszott szerepét túlhangsúlyozza, és így az etikai megközelítés megalapozottságát is veszélybe sodorja. A jelen fejezetben igyekszünk elkerülni a gének szerepének túlzó megjelenítéseit, a genetikai redukcionizmust, és a genetikai determinizmust is, valamint a kortárs genetikát övező sci-fi szcenáriókat. Genetikai deterministának azokat a vélekedéseket nevezzük, melyek szerint a génjeink tesznek azzá, amivé válunk: „mutasd a DNS-ed megmondom ki vagy”! A genetikai determinista nézeteknek nyújthatnak támpontot a médiában megjelenő hírek és a kutatók által használt metaforák is, mint például a DNS, mint „Az Élet Könyve”, vagy „az élet tervrajza”, és az olyan hírek, melyekben naponta hallani az alkoholizmus, hűtlenség, stb. újonnan felfedezett génjeiről. A genetikai redukcionizmusnak nevezzük azt, amikor a gének és az emberi tulajdonságok közötti összetett kauzális viszony leegyszerűsítő módon ábrázolódik. Mindkét téves elképzelés ahhoz vezet, hogy a géneknek az emberi életben (betegségekben, tulajdonságokban) játszott szerepét túlságosan és igazolatlanul túlhangsúlyozzák, így a társadalmi vagy környezeti, azaz összes nem-genetikai faktor okozati szerepét elhanyagoljuk a genetikáról alkotott nézeteinkben.
A genetizáció fogalmát az orvoslás, genetika, társadalom és kultúra közötti egymásba fonódó kapcsolatok leírására társadalomtudósok vezették be a bioetikai diskurzusba. A terminust Lippman alkotta meg, és leginkább a biotechnológiai forradalom társadalmi kritikusai használják (Lippman, A., 1991). A genetizáció tulajdonképpen a medikalizáció társadalmi folymatának a jelenségén belül elhelyezhető részegység. A genetizáció társadalmi folyamata magába foglalja az egyének DNS kódok alapján történő újra definiálását, és egy új nyelv megjelenését, melyben a genetikai kódok, tervek, jellegek, diszpozíciók, térképek terminusaiból összetevődő genomikai szótár kerül alkalmazásra az emberek életének és viselkedésének értelmezésénél, valamint a betegség, az egészség és a test géntechnológiai megközelítésének különféle módjai is ide sorolhatók (ten Have, HA., 2001). Lippman használatában a genetizáció: „az az egyre erősödő tendencia, melyben az emberek között genetikai alapon teszünk különbséget; melyben a legtöbb rendellenesség, viselkedésbeli és pszichológiai variáció definiálása teljesen vagy részben genetikai eredetre hivatkozik” (Lippman, A., 1998). A genetizáció tézise arra a társadalmi jelenségre épül, miszerint a genetika egy igen erős társadalmi reprezentációra tett szert az elmúlt néhány évtizedben és egyfajta genetikai determinista retorika övezi. A genetizáció folyamata, megerősödött ideológiaként komoly befolyást gyakorolhat az emberek önmagukról és másokról való gondolkodásra: „…újradefiniálja azt, hogy mi számít az emberek közötti jelentős különbségnek, és bizonyos embereket és intézményeket feljogosít ezeknek az új meghatározásoknak létrehozására” (Lippman, A., 1991). A genetizáció tézise szerint ennek a társadalmi folyamatnak az egyik hatásaként a csoportok és egyének közötti genetikai különbségek intézményesülhetnek, és olyan értékre tehetnek szert, amely fokozza az elvileg minden emberi különbségben benne rejlő diszkriminációs képességet.