A társadalom erkölcsi kérdéseinek tisztázásához induljunk ki tehát abból, hogy a szabad országok társadalmukat minden polgár számára elfogadható együttműködésnek tekintik. Senkit sem tartanak alábbvalónak a másiknál. Noha vannak közös érdekek, tiszteletben tartják mindenkinek az életfelfogását. Minden kötelmet azzal igazolnak, hogy az egyenlő szabadság jól összehangolt rendszerének védelme teszi szükségessé. Minden igényt az igazságosság közös elvei alapján tesznek mérlegre. A tolerancia elvét éppúgy alkalmazzák a nem szabadelvű felfogásokra, mint egy magát a tolerancia filozófiájának tekintő szabadelvűségre. Minden polgár a legteljesebb lelkiismereti szabadsággal alakíthatja ki a maga erkölcsi követelményeit, és mindenki szabadon csatlakozhat az erkölcsi kötelezettségeinek megfelelő egyházhoz és gyülekezethez, vallásos és nem vallásos társuláshoz, a civil élet számtalan közösségi formáinak valamelyikéhez. Senkit sem nógathat az állam belépésre és senkit sem késztethet kilépésre, lévén az állam - a mindenkit egyenlő tiszteletben részesítő közös hatalom letéteményeseként - nem hirdet mindenki számára kötelező erkölcsöt.

Egy ilyen társadalomban a közös indokok keresése, ahogy Kant és Rawls nyomán mondhatjuk, a közös észhasználat legkülönbözőbb elemeinek és mikéntjének szabad vitatása egészen alapvető szerepet biztosít a szólásszabadságnak, a mondanivaló nyilvános kifejezéséhez fűződő jogoknak. Nem véletlenül hangsúlyozta Thomas Jefferson és a mi Petőfi Sándorunk, hogy ez az első szabadságunk. Ebből a belátásból adódik tartalmi meghatározásunk: a médiaetika olyan filozófiai tanulmány, amely azt a problémát vizsgálja, hogy egy szabad országban miként találhatják meg különböző gondolkodású emberek a szólásszabadság alkotmányos elvének mindannyiuk számára többé-kevésbé elfogadható követelményeit.

Egy követelmény, minden követelmény, elveket feltételez, mert csak úgy tudjuk elválasztani segítségével az ocsút a búzától. A szólásszabadság követelményei olyan elveket feltételeznek, amelyek megszabják a nyilvános fórumok működésének lehetőségeit és körülményeit, tehát mindenekelőtt a sajtószabadság, a műsorszabadság és a gyülekezési szabadság intézményes rendjét, az ezek hátterét biztosító lelkiismereti szabadság kultúrájának feltételei között. A szólásszabadság követelményeitől függ továbbá, a többi egyenlő alapszabadsággal együtt, a társadalom politikai és gazdasági berendezkedése, egyfelől a közhatalom gyakorlásának parlamentáris kereteit, másfelől a gazdasági rendszer intézményeit tekintve.

A média amellett, hogy a nem közös és a közös politikai kultúra közötti közvetítő közegek összessége, közvetlenül is része a szabad társadalom politikai berendezkedésének. A sajtó és a nyilvános fórumok összessége csak akkor teheti lehetővé, hogy a nép szemmel tartsa a kormányzatot, ha nincs cenzúra, vagyis ha nagymértékben független az állam politikai és gazdasági hatalmától. Ez a szólásszabadságot erősítő, mégis külön védelmezett intézményes sajtószabadság alkotmányos elvének oka. Ez a magyarázata annak is, hogy a szólásszabadság legtöbb hatékony intézménye szükségképpen magántulajdonra és ésszerű versenyre épülő, piacgazdasági vállalkozás. A legutóbbi századok nagy problémája ebből következően annak a megakadályozása, hogy e piacok törvényes feltételeinek szabályozását az állam egy rejtett cenzúra érvényesítésére használhassa fel. Ebben az értelemben a nevezetes és sokszor félreértett hasonlat, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ágazat, több mint egyszerű hasonlat. A média alkotmányos intézményként alapvető eszköze, része a hatalmi ágak szétválasztását megvalósító, a fékek és ellenerők kényes egyensúlyára épülő jogrendnek.

A szólásszabadság és az egyenlő szabadság rendszerének egésze tehát abban az értelemben állít erkölcsi követelményeket minden tevékenység elé a társadalomban mindenki engedelmeskedését kiérdemlő módon, hogy megmondja, minek kell, illetve kellene lennie a társadalomban. Mintegy végső, előzetes, független kritériumokat ad a meglévő törvények, a jog közös, mindenki számára elfogadható rendszerének igazolásához, bírálatához és megreformálásához. Az emberek minden vállalkozásukat e jogállami keretek között igyekezhetnek minél hatékonyabbá tenni, az erkölcsileg elismert jog határt szab annak, miként kereshetik boldogságukat a csak rájuk tartozó, szabadon tehető dolgok körében.

Az egyén számára ezekben a társadalmakban az erkölcsi követelmények részben a törvénytisztelet kötöttségei, részben a szabadon tehető dolgok csak rá tartozó, életfelfogásából következő előírásai, amelyek betartásáért csupán a lelkiismeret ítélőszéke előtt felel. Ebből következik, hogy a médiaetika minden olyan felfogása, amely csupán a szerkesztőségek erkölcsi dilemmáit és az önkorlátozás lcsak erkölcsil megfontolásait veszi szemügyre, kiszakítja a mondanivaló nyilvános kifejezésének rendszerét a szabad társadalmak követelményeinek összefüggéséből.

Persze nem minden követelmény erkölcsi követelmény. Nem mindig erkölcsi szempontból mérlegeljük, hogy mi a jó. Az erkölcsi követelmények (minősítések, értékelések, ítéletek, eszmények, normák, stb.), amelyekkel az etika foglalkozik, különböznek az olyan nem erkölcsi követelményektől, amelyek mondjuk a jó almákkal, a jó autókkal, a jó szerelőkkel vagy a jó csatárokkal kapcsolatosak, s amelyekhez gyakran nem kell különösebb hozzáértés, de amelyeket néha, amikor szükség van a szakértelemre, érthető okokból szakmai, műszaki vagy technikai követelményeknek nevezünk.

Az erkölcsi követelményekkel nem csupán filozófiai tanulmányaink során találkozunk. Amit a filozófus vizsgál, azt nem szabad összetévesztenünk az olyan nem filozófiai vizsgálatokkal, amelyek során - mint szociológusok, történészek, antropológusok, pszichológusok vagy a tapasztalati tudományok más képviselői, illetve mint szolid családanyák vagy szomszédasszonyok, lelkipásztorok vagy újságírók, tanárok vagy diákok - megállapítjuk, hogy melyek valamely kultúra, csoport vagy egyén erkölcsi "értékei" (szempontjai, meggyőződései, stb.), mondjuk egy adott korszakban. Az etika nem az erkölcsi követelmények (elvek és indokok, védekezések és támadások) tényeivel foglalkozik, hanem azzal, hogy mikor és miért tekinthetünk egy erkölcsi követelményt helyesnek - jónak, megalapozottnak, meggyőzőnek, vagy ahogy a szabad társadalmak körülményeire gondolva mondjuk, elfogadhatónak. Belgium egy szabad társadalom nagyjából, és maholnap Bulgária is annak mondható. A szabad társadalmakra vonatkozó filozófiai vizsgálódás azonban azt jelenti, hogy megpróbáljuk végiggondolni egy ilyen társadalmi együttműködés körülményeit, s igyekszünk ezek alapján megérteni, mit kell a magukat szabad és ésszerű gondolkodású polgároknak tenniük a mindannyiuk számára egyenlő tiszteletet biztosító, kölcsönösen méltányos együttműködés fenntartásához. A valóságban persze nemcsak Burmában, de Bulgáriában és Belgiumban sem teszik azt az emberek, amit az elfogadhatóan szabad társadalmak valamelyest reális eszménye alapján tenniük kellene. Nincsenek tökéletesen szabad társadalmak. Ez azonban nem akadályoz meg minket a kritikai gondolkodásban, a fennálló állapotok bírálatában és megváltoztatásának igényében.

Ez tesz minket erkölcsi értelemben polgárokká. Az a jellem, amelyre szert teszünk, természetesen úgyszintén nem tökéletes. Mi sem azzal foglalkozunk, hogy mit csinált Szókratész azon a bizonyos éjszakán, ezt ráhagyjuk a történészekre és esetleg a filológusokra. Nekünk azt kell mérlegelnünk a mi saját világunk és jobbító vágyaink fényében, hogy mit kellett, esetleg mit kellett volna tennie ellenfelei és barátai, bírálói és tanácsadói szerint, szerintünk és szerinte, már amennyiben figyelembe vesszük az emberi élet és az emberi természet bizonyos elemi tényeit.

A szólásszabadság nem tudja igazán betölteni hasznos szerepét a fékek és ellensúlyok közhatalmat ellenőrző rendszerében, ha a média főszereplői, azok az újságírók, tudósítók, riporterek, műsorvezetők és minden rendű és rangú szerkesztőségi emberek, akik e rendszer masinériáját és eljárásait működtetik, nem tesznek tanúságot bizonyos kiválóságokról és erényekről.

 

Oldal: Vélemény,Médiaetika
Etika fogalomtár - © 2008 - 2024 - etikafogalmak.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat